A Humusz – Hulladék Munkaszövetség a ne vásárolj semmit napon indította el a Felesleges Áruk Fórumát. Az interneten összegyűjtöttek egy halom kacatot, amikhez kommenteket írhattak a látogatók, illetve osztályozhatják azokat. A giccsekről és fröccsöntött ócskaságokról sok esetben hosszú viták alakultak ki. Cikkemben az igazi „tudattalan vásárló” egy napját fogalmazom meg vízióim és a fórum termékei alapján.

A pazarlásról furcsa paradoxonként még jó ideig a szűkség és szűkösség napjai jutnak eszembe. Nem az én szűkös napjaimra gondolok, hanem a szüleim meséiben szereplő időkre, amikor “még a rántott hús is babból volt “. Azóta sok év eltelt ugyan, de a mértéktartó jelenért fényes jövőt ígérő vezérek jóvoltából a zsigereinkbe ívódott: szégyenletes dolog a mának élni, lám a tücsök is hogy járt…, míg a szorgos hangya élvezheti munkája gyümölcseit.

Amikor a szerkesztő felkért arra, hogy cikket írjak a fogyasztásról és a pazarlásról, azonnal olyan klasszikus sémák ötlöttek fel bennem, mint fogyasztói társadalom, ipari tömegtermelés, reklámok hatása a vásárlói szokásokra, illetve ezekhez hasonló, az általános jelenségeket leíró fogalmak.

Ugyanakkor minden esetben, amikor szakértőktől, újságokból a fogyasztói társadalom jellegzetességeit a fenti fogalmakkal operálva magyarázzák, s kevés szó esik arról, hogy egyénileg hogyan jutunk el a „túlfogyasztás” általános szokásához, hiányérzetem támadt. Éppen ezért most megpróbálom a jelenséget egy más szempontból megközelíteni, korántsem a részletesség igényével, inkább csak felvillantva a lehetséges alapokat.

Nagyböjt van, a próbatételek ideje. Sokan tesszük fel óvatosan a kérdést, vajon képesek vagyunk-e lemondani valamiről magunk és az embertársaink javára? Mások azt kérdezik – nehéz választások előtt – meddig terjednek a szükségleteink, és képesek vagyunk-e elválasztani azokat az igényeinktől?

Első ránézésre ez a cím képzavarnak tűnhet, pedig komolyan gondolom. Tényleg. Igaz, hogy elsősorban a Tizedes és a többiek című filmből mára már klasszikussá vált idézetre (“Az oroszok már a spájzban vannak.”) utalnék ezzel, vagyis mára már tényleg nyakunkon az éghajlatváltozás, a hatásait egyre jobban érezhetjük. Ugyanakkor sajnos, ma már azzal is szembesülnünk kell, hogy a tavalyi aszályos, forró nyár miatt alacsony volt a gabonatermés hazánkban és a világ más részein is, s ezért jelentősen megemelkedett az élelmiszerek ára. Tehát a spájzban, vagy legalábbis az élelmiszerboltok polcain már szembesülhetünk az éghajlatváltozás következményeivel.