“Szemetelünk a földre, a földbe, a vízbe és a levegőbe. “-olvasom egy lelkes internetes oldalon, de a reggeli kávé mellett ébredő bűntudatom erősen lelohad, mikor az ablakon kinézve látom, hogy a szelektív konténereket megint egyetlen teherautóba ürítik. A kávé már hat, de ébredező agyam mégsem a szemétgyűjtők szemétségét kezdi boncolgatni, hanem elemző lendülettel egyenesen a gyökerek felé indul: honnan jön ez a sok szemét?

Reggel, a buszon meghallgathattam zsíros bajuszú sofőrünk előadását az emberi butaság végtelenségéről, s mivel épp kávéivás után talált meg ez a szép gondolatmenet, felkaptam, s eljátszottam vele anélkül, hogy sejtettem volna, mekkora fába vágtam a fejszémet. A zsíros bajusz tanítása arról szólt, hogy az utasok többségének egy egyszerű „húzódjunk a kocsi belsejébe” típusú parancs végrehajtása is meghaladja szellemi képességeit. Olyan átéléssel és hittel ecsetelte az alulképzett utazóközönséggel folytatott kilátástalan küzdelmét, hogy már-már igazat adtam neki.

A pazarlásról furcsa paradoxonként még jó ideig a szűkség és szűkösség napjai jutnak eszembe. Nem az én szűkös napjaimra gondolok, hanem a szüleim meséiben szereplő időkre, amikor “még a rántott hús is babból volt “. Azóta sok év eltelt ugyan, de a mértéktartó jelenért fényes jövőt ígérő vezérek jóvoltából a zsigereinkbe ívódott: szégyenletes dolog a mának élni, lám a tücsök is hogy járt…, míg a szorgos hangya élvezheti munkája gyümölcseit.

Dohányzom. Ez nem jó dolog, tudom. Károsítja az egészségemet. Mégis dohányzom, és dohányozni is fogok, amíg az egészségemet károsító tényezők versenyében a dohányzás nem kerül be az első három helyezett közé. A verseny kemény, a dohányzást épp most előzte meg a globális felmelegedés, hogy a dobogósokról ne is beszéljek…

Mégis, mikor a dohányzás elleni világméretű kampány beindult, feltámadt bennem a remény. Először tapasztaltam, hogy – a köztörvényes és politikai bűnöket leszámítva – olyan dologért kezdtek embereket üldözni, amire vonatkozóan az üldözöttek kezében van a döntés. Tehát tehetnek róla. Eldönthetik, hogy dohányoznak, s vállalják az üldöztetést, vagy abbahagyják, s másnaptól minden konzekvencia nélkül békén hagyják őket.