Érezted már úgy, hogy csak beszélnek és beszélnek az éghajlatvédelemről, de alig történik valódi változás? Miért olyan kevés a valódi lépés? Mert a probléma globális, és a mélyben gyökerezik: az éghajlatváltozás végső oka valójában, hogy túl sokat fogyasztunk. Túl sok energiát használunk, túl pazarlóan. Fosszilis energia alapú világban élünk, és csak eregetjük a légkörbe az üvegházhatású gázok tömegét. A globális átlaghőmérséklet növekedési rátája nagyobb, mint bármikor az elmúlt tízezer évben! Az ENSZ szakértői testülete is megerősítette, hogy ennek nagy része emberi tevékenység következménye. 2 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés felett a változás pedig már visszafordíthatatlan és katasztrofális méreteket ölt.

A No Logo elsősorban a mai globális fogyasztói világ társadalmi, kulturális és gazdasági problémáival foglalkozik. Elindul a leginkább láthatótól: a reklámoktól, bemutatja a reklámbiznisz szédítő felfutását, az életünket behálózó marketingpraktikákat, majd elemzi azt, ami e mögött van: a foglalkoztatottság csökkenését, a munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedését a fejlett államokban, a szegény országok munkásainak kizsákmányolását, a közterek (iskolák) vállalatok általi kisajátítását, az élet- és választási lehetőségek szűkülését. Végül, ami igen érdekes, kitér azokra a civil és ellen-kulturális mozgalmakra is, amelyek a fogyasztói világgal, a konzumerizmussal szemben igyekeznek üzeneteket megfogalmazni, alkotásokat létrehozni, vagy alternatív életlehetőségeket kialakítani.

Voltál már nyáron fesztiválon? Dagonyáztál Tokajban, a Hegyalján eső után? Vagy a Sziget porától lettél szürke? Ha igennel válaszoltál, nem kerülhetted el a Zöld Udvarokat, amiket Civil Szigetnek is álcáznak. Leggyakrabban napközben várnak Rád lelkes fiatalok, akik elkötelezettséget érezve egy ügy iránt, nemcsak a zenei ínyencségek miatt fesztiváloznak. Környezetvédelmi, állatvédelmi programokat mutatnak be, szót ejtenek a szabad szoftverek előnyeiről vagy a globalizáció hatásairól, a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán játszanak-játszatnak ügyességi játékot, kvízt, kirakót. Képesek főni napon, fázni eső után, kiállítást építeni-bontani, biztonsági őrökkel egyezkedni.

Ghánában kakaót termesztenek, ez nem meglepő. A termelők szövetkezeti tagok, részt vesznek a döntéshozatalban, ez ritkább jelenség Afrikában. Ám az, hogy saját feldolgozó üzemük van, ahol kiváló minőségű csokit készítenek, ami a hazai és a külföldi piacon is kelendő, ritka, mint a fehér holló. A kakaófarmerek többé nem csupán alapanyag termelők, akik gyermeküknek nemhogy csokit nem tudnak venni, de az iskoláztatásukat sem tudják fizetni, nincs egészségbiztosításuk, de még orvos sem a közelben.

Mit értünk fogyasztói tudatosság alatt? Hogy nem veszek bóvlit, gagyit, csak azért mert olcsó? Hogy nem veszek hármat az akciósból, amikor egyre sincs szükségem? Kétségtelenül bölcs döntések ezek, de többről van itt szó.
A tudatosság erkölcsös hozzáállást, etikai szempontok tudatosítását is jelentheti. Ha szükségleteinket és vágyainkat megkülönböztettük, már fontos lépésen vagyunk túl, de még mindig a saját, személyes szempontjaink bűvkörében mozgunk.
Az igazán tudatos vásárló, az etikus fogyasztó a közvetlen és közvetett környezeti és társadalmi hatásokat is mérlegeli akkor, amikor egy terméket vagy egy szolgáltatást vásárol. Hol csinálták, ki csinálta, hogyan csinálta? Mennyire szennyező az előállítása, a használata? Mennyi szemét lesz belőle? Milyen gyorsan?