Mit értünk fogyasztói tudatosság alatt? Hogy nem veszek bóvlit, gagyit, csak azért mert olcsó? Hogy nem veszek hármat az akciósból, amikor egyre sincs szükségem? Kétségtelenül bölcs döntések ezek, de többről van itt szó.
A tudatosság erkölcsös hozzáállást, etikai szempontok tudatosítását is jelentheti. Ha szükségleteinket és vágyainkat megkülönböztettük, már fontos lépésen vagyunk túl, de még mindig a saját, személyes szempontjaink bűvkörében mozgunk.
Az igazán tudatos vásárló, az etikus fogyasztó a közvetlen és közvetett környezeti és társadalmi hatásokat is mérlegeli akkor, amikor egy terméket vagy egy szolgáltatást vásárol. Hol csinálták, ki csinálta, hogyan csinálta? Mennyire szennyező az előállítása, a használata? Mennyi szemét lesz belőle? Milyen gyorsan?

 A Tudatos vásárlók 12 pontja (www.tudatosvasarlo.hu/12pont.html) alapján végiggondoltam, hogyan „vizsgáznék”, ha az etikus fogyasztói szempontokat kérnék rajtam számon.

- Neked is van kukád, és biztosan nem üres.  Te is vásárolsz szemetet, ez elkerülhetetlen!

 Van kukám, három is. Az egyikkel a lerakóba, a másikkal a szelektív gyűjtőbe, a harmadikkal a kerti komposztálóba gyűjtünk. Mindenekelőtt azonban igyekszem minimalizálni a szemetet.
Nem vásárolok egyszer használatos cuccokat olyan esetben, ha elérhető a tartós is. A konyharuhát nem váltottam le fehérített papírtörlőre, nem cserélgetem a mobiltelefonomat a legújabb modellekre, a kerékpáros villogókban ceruza-akkut használok. Vásárláshoz viszek magammal kosarat, szatyrot, nem fogadok el zacskót mindenhol. Legjobban a csomagolás nélküli árukat szeretem, mint a friss kenyér, a házi tej, amit újrahasznált palackba töltenek, vagy a zöldség és a gyümölcs, amit egyenesen a kosaramba öntenek a mérlegről. Visszaváltható csomagolásban veszem a sört, a bort és az ásványvizet, ha egyáltalán.

- Ha már a boltban vagy és ott van előtted a sok jó cucc, lehetetlen ellenállni a csábításnak.

 Konkrétan nem írom össze egy darab papírra, hogy miért indulok a boltba vagy a piacra, de fejben számon tartom. Tudom, hogy a nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre, de ilyen helyekre ritkán megyek és akkor is csak azokat a részeit látogatom, ahol keresek valamit. Nem hagyatkozok polctrükkökre, nem veszek meg valamit csak azért, mert „olcsó”, tehát „megéri”. Azt vásárolom, amire szükségem van. Tudom, hogy élvezetes dolog átadni magunkat az impulzusoknak, ezt igyekszem a zöldség-gyümölcsös standnál kiélni.

- Ti zöldek állandóan szidjátok a nagy áruházakat. Pedig egy nagy bevásárlásra időnként mindenkinek szüksége van!
 A lakóhelyemhez közeli őstermelői piac, az élelmiszer-áruház, a piac melletti pékség, a biobolt és a munkahelyemhez közeli élelmiszerbolt azok a helyek, ahol rendszeresen vásárolok. Nincs autóm, így esélyem sincs a városszéli hipermarketekbe járni, hogy hajórakománnyi cucc vásárlásával tölthessem el a drága szabad időmet. Nem érzem jól magam ezeken a helyeken, és azt is tudom, hogy rettenetesen bánnak az alkalmazottaikkal és a beszállítóikkal is. Nincs náluk semmi keresnivalóm.

- Melyik az egészséges áru? Honnan véled tudni, hogy valami jobb, mint a többi?

 A természetes alapanyagból, adalékok nélkül előállított termékeket keresem, ezért elolvasom a címkéket. Ez sokszor igen elkeserítő eredménnyel jár: azt jelenti, hogy egy bizonyos típusú termékből egyáltalán nem találok megfelelőt. Ilyenkor vagy nem veszek semmit, vagy a legkevésbé gyanúsat választom.

- Akkor te biztos nem is fürdesz!

 Ebben a kérdésben vagyok a legkérlelhetetlenebb. Csak növényi alapanyagú, kemikáliáktól mentes szappanokat használok, a fogkrémemre ugyanez igaz. Nem terhelik érzékeny, ekcémára hajlamos bőrömet – és egyiket sem tesztelték állatokon.

- A déligyümölcs is az ördögtől való?

Általában friss, hazai idényzöldséget és gyümölcsöt veszek. Nem szeretem az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott árukat. Banán és narancs nem terem nálunk, ezeket én is megveszem télen, de olyan zöldséget és gyümölcsöt, ami nálunk is előállítható, nem veszek meg távolsági kivitelben. Támogatni óhajtom a hazai termelőket, nem kívánom a szállítással terhelni a klímát, az idényjelleg pedig azért fontos, mert így kevesebb vegyszert fogyasztok el.

- Teljesen mindegy! Nincs tökéletes termék, így is, úgy is csak egy pár óriáscéget támogatsz.

 Igen, minden vásárlásnál tudatosítom, hogy a pénzemmel támogatok egy bizonyos céget, káros vagy hasznos tevékenységeivel, módszereivel együtt. Ennek megfelelően előfordul, hogy visszateszek valamit a polcra, vagy le sem veszem onnan, mert tudom, hogy a gyártó tesz a termelők életfeltételeire, a munkások körülményeire, vagy a fogyasztók egészségére. Nem gondolom, hogy a kis személyes bojkottjaim révén cégbirodalmak fognak összedőlni, de abban biztos vagyok, hogy a példám ragadós, a vállalatok pedig érzékenyek és figyelnek, hiszen az én pénzemből élnek. A boltokban egyre több a bioélelmiszer, a cégek pedig legalább az etikai kódexek szintjén elítélik a dolgozók kizsákmányolását.

Nem állítom, hogy nem csúszik be egy-egy szelet csoki, egy pohár kávé valamelyik gyanús multitól, de igyekszem az ilyen eseteket minimalizálni.