Antiglobalizációs tüntetés?
Critical mass, tömeges bringázás a városi levegőért?
Fair trade áruk, harc a méltányos banánért?
Repceolaj benzin helyett mindenkinek?
Nemzetközi tolerancia-tábor arabokkal?
Az iskolai tantervekbe beépíteni az ökológiai szemléletet?
Önkéntes munka Bejrútban libanoni palesztin gyerekekért?

Nos, nekem mindez megvolt – sőt, megvan, hiszen ilyen és ehhez hasonló dolgokat heti, havi szinten most is űzök. Azt hiszem, magam előtt ezért hiteles azt mondani, hogy mindez csak a felszínt karcolgatja. A globalizáció korának problémái számomra olyan méretűnek tűnnek, amelyekkel szemben minden, amit csinálunk, látszatintézkedés. Nem történik más, minthogy a gyorsétterem (miközben óriási mennyiségű hulladékot termel) jövedelmének egy ezrelékét PR-szempontok miatt környezetvédelmi célokra ajánlja fel, a fenntarthatósági világkonferenciák szén-dioxid csökkentésre vonatkozó felszólításait a legnagyobb kibocsátók semmibe veszik, vagy – hogy más szintről is hozzunk példát – a szegénységre panaszkodó magyar társadalom átlagban hatvanezer forintot költ karácsonyi bevásárlásra (hiteles szociológiai felmérés alapján), azért is kifulladásig a fogyasztást tekintve a boldogság alapkövének.

Létezik olyan játszma, amiben mindenki nyer? Örültem, amikor a Papa vagy a Mama maradt Fekete Péter, mert nyerni akartam. Kicsit néha segítettek is, hogy nyerjek. Hiába vesztett a Mama, mégis nyert, mert lánya elégedett volt. Jogos a kérdés, mi köze ennek a fair trade-hez? Aki tudja, még ne kiabáljon közbe! Aki nem tudja, próbálja magyarra fordítani a kifejezést: trade csakis kereskedelemnek fordítható. A fair lehet: becsületes, előnyös, helyes, igazságos, kedvező, korrekt, méltányos, tisztességes. Összerakva, ahogyan használjuk, méltányos kereskedelem. Jöhet a válasz: a méltányos vagy becsületes kereskedelem (angolul fair trade) olyan irányított kereskedelem, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért. Egy nyertest már találtam, a termelőt.

Ez a boldog élet titka az egyre súlyosbodó globális válságban. Noha itt Európában még keveset érzünk belőle, a klímamegbolondulást, a vérünkbe kerülő vegyi anyagokat, a levegő és az óceánok szennyeződését, stb. a határőrségek nem tudják kivédeni. A menekültáradatot, a terrorizmust és a világjárványokat is nehezen.

Már egy kis odafigyelés is segít, hogy a mindennapokban klíma-tudatosabb módon élj, olyan kisebb-nagyobb vállalásokkal, tudatos választásokkal mint pl. energiatakarékos háztartás; helyi-hazai, környezetbarát és lehető legkisebb csomagolású termékek vásárlása – a saját jó példa pedig hiteles és ragadós. Azért valljuk be, egy ponton túl mindig a fogyasztásközpontú rendszer falaiba ütközünk. Csökkentjük energiafogyasztásunkat, de máshol a rendszerben még mindig túl sok energia pazarlódik el. Szeretnénk környezetbarát, megújuló energiaforrásokkal működtetni a háztartást, de túl bonyolult átállni és drága. Vagy egyre romlanak a tömegközlekedés feltételei, nincs bicikliút. A ’tartós’ termékek egyre hamarabb tönkremennek, minden arra ösztönöz, hogy fogyassz, aztán dobd el és vegyél újat.

Szeretnél tenni valamit? egy élhetőbb, igazságosabb világért – a környezetért és az emberekért?

Az alábbiakban pár ötletet olvashatsz arról, hogy hol kezdheted.
Ezek nem kész receptek, csak az első pár lépést villantják fel. A többi már a Te fantáziádon, vállalkozó kedveden és kreativitásodon múlik. Az újságban globális problémákról olvashattál. A világméretű társadalmi mozgalmak, az aktivisták jelszava:

„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”