Nagyböjt van, a próbatételek ideje. Sokan tesszük fel óvatosan a kérdést, vajon képesek vagyunk-e lemondani valamiről magunk és az embertársaink javára? Mások azt kérdezik – nehéz választások előtt – meddig terjednek a szükségleteink, és képesek vagyunk-e elválasztani azokat az igényeinktől?

A fogyasztói társadalom olyan fogalom, amiről mindenki sejti, hogy mit is jelent és a legtöbb ember tagadja, hogy hozzá tartozna, de mindannyian benne élünk és részese minden kapitalista ország. Ez adja a világ polaritását is, míg az egyik ország az élelmiszerre való pénzt se tudja megkeresni, addig a világ ellentétes pólusán az emberek nagy része, arra törekszik, hogy minél több pénz elköltésével minél nagyobb felesleges luxust engedhessen meg magának.

A fogyasztói társadalom kialakulása valamikor a 70-es évek elején indult el az Egyesült Államokban. Előtte a márkás ruhákat csak a golfpályán hordtak az elitréteg kiváltságaként és a brandnek nagy jelentőséget nem tulajdonítottak a márkajelzést, csak valami diszkrét, eldugott helyen jelenítették meg. A 70-es években viszont az emberek bérének emelkedésével a márkák kikerültek az utcára, hiszen ha valaki Lacoste -ot, vagy Ralph Lauren pólót viselt az úgy érezhette, hogy egy másik társadalmi csoport tagja, vagy legalábbis ezt próbálta láttatni a szemlélők felé. Ettől kezdve az volt a fontos minél nagyobb felületen jelenjen meg a márka, hiszen az olyan, mintha a vásárlást, igazoló blokkot tűzték volna rá. A Tommy Hilfiger márkának sikerült is megvalósítania az emberi hirdetőtáblát, hiszen számos termékén az egész mellkast beborította a márkanév.