Elhagytam a mobilomat. Arra emlékeztem, hogy a baromfiólnál volt egy hívásom, ezért ott kerestem. Áprilist írtunk. Az addig fegyelmezetten kotló libák sziszegve kapdostak a nadrágom felé, ahogy megálltam közöttük. Tanácstalanságomban már-már menekülni akartam, amikor a Libamama alól meghallottam a csörgést. Felemeltem a tűzforró madarat, kivettem a telefont a tojások közül. Az ingem zsebéből eshetett ki reggel, és a liba maga alá kotorta. Ellopta, mert tojás alakja van, és neki most költenie kell.

A szomszédom gimnazista lányát egy reggel kivittem a buszmegállóba. Elgondolkozva, szomorúan kuksolt a kocsiban. „Apu menhelyre vitette Cézárt, mert megfojtotta a Gertrúdot”, mondta. A méregdrága orosz kékmacska beleevett a kutyatányérba, mire a snautzer addig tartotta a fogai között, amíg az szuszogott.

Az embert egyebek között az ösztönein való uralkodás képessége különbözteti meg a többi fajtól. Ha nem tartjuk kordában a gerjedelmeinket, börtönbe csuknak, vagy jobb esetben a diliházban tömnek évekig vegyszerekkel.

Eltűnődtem a libán és a kutyán. Mindketten az ösztöneiknek engedelmeskedve tették, amit tettek. Az igaz, hogy voltak módosító tényezők. A liba, ha legelészés közben talál egy mobilt, általában nem nézi kiköltendő tojásnak, mert nem kotlik. Az emberhez jól szocializálódott kutya általában nem kapja szét a házbeli macskát, hacsak az nem eszik bele a vacsorájába. Hja kérem! A fajfenntartás és a táplálékszerzés ösztöne gyökeresen átalakíthatja a viselkedést.
Az embernél is így van ez. Illetve – Freud szerint – annyival másabb, hogy a társadalmi szabályok miatti félelmében ki nem élhető ösztöneit mással helyettesíti. Legtöbbször szerzéssel vagy egyéb, szelídnek mondott agressziókkal. Mindegy, valahogyan kompenzál. Ha altruista, esetleg boldoggá avatják, ha naponta százszor mos kezet, orvoshoz viszik.

Nagy szerencsétlenség, amikor a rossz hajlamot a társadalom, vagy csupán egy család, vagy egy város kényszerül elszenvedni. A hatalom, a testi fölény a kielégületlen erős embert számunkra kellemetlen döntések meghozatalára ösztönözheti. Előbb csak az értékeket, majd a jövőt veszi el. Mindent maga alá kotor, és felhevült testtel költeni kezd. A másét, a miénket költi. A végkifejlet borítékolható. Romlás, ha hagyjuk.