Természetesen az ősember is szemetelt, de ez nem okozott gondot, mert természetesen szemetelt :). Azaz csupa természetes, növényi és állati anyag vette körül, amit ha eldobott, az lebomlott, visszakerült a természetes körforgásokba. Csak a kő, a csont, a kerámia maradt meg hosszan, de abból sem volt túl sok, mert ősemberből sem volt túl sok.
Ha megnézzük a mi szemetünket, nagy része nem bomlik le belátható időn belül: üveg, fém, műanyag, vegyi anyagok, szennyvíz, gázok, amit főleg a bányászat hoz felszínre, valamint a vegyipar gyárt a bioszférától idegen anyagokat. A fémből, műanyagból készült, fosszilis energiával hajtott fegyverek és gépek erőt, hatalmat adnak a másik embercsoporttal, illetve az élővilággal szemben, a gyom- és rovarirtók elpusztítják vetélytársainkat, több táplálék jut nekünk. A bioszférától idegen anyagokkal próbáltuk úgy átrendezni az élővilágot, hogy minél több legyen a mi fajtánkból.

Az a gond a szemetünkkel, hogy noha nem bomlik le, mégis visszakerül a természetes körforgásokba. Például naponta több mint egymillió nylonzacskót dobunk el csak Magyarországon. Másodpercek alatt legyártják, átlag húsz percig használjuk, de a lebomlásához évszázadok kellenek. Ma már hatalmas szemétszigetek úsznak az óceánokon, és a bálnák gyomrában tonnányi nylonzacskó gyűlik össze. Szennyezzük a vizeket, a levegőt, az erdőkre savas eső hullik, a meddőhányókból nehézfémek mosódnak a talajba és vizeinkbe és a klíma megbolondul. Az élővilág leromlik, a fajok kihalnak. Az ember se menekülhet, az ivóvízbe, a levegőbe, az ennivalóba és ezáltal a bőrére, a vérébe számtalan káros anyag kerül, olyan anyagok, amit korábban kidobott. Mint egy komikus krimiben, ahol igyekeznek megszabadulni a hullától, mégis mindig újra felbukkan. A hulladéknak is hulla-természete van. Igyekszünk a puskacső, kipufogócső, szennyvízcső, szellőzőcső stb. jobbik végén elhelyezkedni, mások ellen használni a pusztító anyagokat, de ezek szétszóródnak és visszacsapnak ránk is.

A háztartási szemét csak a jéghegy csúcsa, ennek szelektív gyűjtésével még nem oldódik meg a probléma. A szennyezés nagy része a termelés és szállítás során történik. Lehetne persze gondosabban eljárni, de óriási a verseny, nincs idő átfogóan vizsgálni az ezerféle új vegyületet, rehabilitálni a bányasebeket, visszagyűjteni a kidobott termékeket, veszélyes anyagokat, csomagolást. De mitől olyan olcsó, hogy megéri kidobni? Az orgazdaságban is olcsón adják a lopott holmit, hiszen nem került semmibe, csak egy kis „munkába”. Gazdaságunk jórészt orgazdaság: az élővilágtól, a szegényektől, a jövő generációktól ellopott holmit sózzák ránk olyan olcsón, hogy kidobni se sajnáljuk. A szemétáradat legfeltűnőbb oka a reklám. Mint az indiánokat, becsapnak bennünket. Nekik tüzesvizet és üveggyöngyöt adtak valódi értékekért, húsért, földért. Mint ahogy nekünk is bóvlit adnak el kemény munkával megkeresett pénzünkért, ami hamar elromlik és mehet a szemétbe. A szép csomagolás pedig nem csak becsap, de haza is cipeljük, aztán szemétdíjat fizetünk azért, hogy megszabaduljunk tőle.

A népességrobbanás óriási tülekedést teremtett ezen a parányi bolygón. Egyre növelnünk kell versenyképességünket, hogy le ne csússzunk a munkaerőpiacon. Meg kell vennünk a szép ruhát, az új mobilt, laptopot, kocsit, el kell fogadnunk egy távoli munkahelyet, ahová sokat kell utaznunk, koslatunk az ügyfelek után, vesszük a helyi friss helyett az agyoncsomagolt kész kajákat, mert nincs időnk a háztartásra, miközben nyomulunk, hogy eladjuk magunkat s termékünket. Ezt nevezzük kényszerfogyasztásnak: versenyképesnek kell maradnunk a munkaerőpiacon, amelyen évente kb. nyolcvan millióval többen igyekeznek megélni a Föld fogyatkozó roncsaiból. S a cégünk is rengeteget pazarol: flancol, állandóan cseréli a gépeket, bútorzatot, költi a milliókat reklámra, fizeti a kereskedelem fogyasztókra vadászó gépezetét, mert csak így tud versenyképes maradni a piacon, ahol egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka.

Megoldás? A mennyiség helyett a minőség civilizációja. Intelligens élet. Vagy ahogy mifelénk mondják: a Kisherceg életstratégia (ld. bocs.hu).
S a lényeg sejtetésére egy jó tanács: ajándékozáskor gondold meg, szeretetet adsz, vagy félkész szemetet?