A globális klímaváltozás léptéke olyan mértékű, hogy nagyon nehéz abban gondolkodni, mit tehet az egyes ember, vagy akár egy cég, egy település a következmények megelőzésére. Ez a dilemma, illetve tehetetlenség- és távoliság-érzés a települési, vállalati, kormányzati döntésekben is érezhető. Ne termeljünk szemetet, ne bocsássunk ki szén-dioxidot, ne… és folytathatnánk a tiltó, önkontrollt jelentő kifejezéseket.
A megoldást, előrelépést azt jelentheti, hogy az ökológiai szemléletmódot horizontális elvként kezdjük alkalmazni, azaz mindenki figyelembe veszi, amikor a saját területén dolgozik. Erre szeretnék egy jó példát bemutatni az alábbi írásban.
A turizmus napjainkban a világ össztermelésének 12 %-át adja, körülbelül 200 millió embernek ad megélhetést. Növekedése folyamatos, ugyanakkor a tömegturizmus rendkívül sok környezeti és társadalmi kárért is felelős: szennyezi saját célterületét, zsúfolttá teszi a településeket, zöld felületeket tűntet el. Éppen ezért az ökológiai szemlélet beszivárgása a turizmusba alapvetően fontos, és a 80-as évek kezdeményezéseitől napjainkig külön turisztikai ágazattá nőtte ki magát.

Húsz-harminc évvel ezelőtt alakült ki Európában az ún. social hiking, mely a tudatosabb kapcsolatot, a természet óvását vette figyelembe túrázás közben. Én még jól emlékszem, hogy saját osztálykirándulásaink alatt csak a pedagógus személyiségén múlott, figyelmet fordít – e arra, hogy jön-e velünk az erdőben helyi kísérő, aki segít megismerni a helyi flórát és faunát, hogy a szemét tudatos gyűjtésével, saját latrina ásásával éppen úgy hagyjuk ott a meglátogatott helyet, ahogy találtuk stb.
A 80-as évektől jelent meg egyre gyakrabban a gentle, azaz a szelíd turizmus, illetve jelentésbeli átfedéssel az ökoturizmus kifejezés. A 90-es években mindez kiegészült a közösségekre épülő ökoturizmus kifejezéssel. Mit takarnak ezek a szavak?
Ökoturizmus az, amely:

- aktívan hozzájárul a természeti és környezeti állapotok megőrzéséhez
- bevonja a helyi közösségeket, embereket a tervezésbe és a lebonyolításba is, helyi erőforrások használatára épít, a lokális ételt fogyasztja, a helyiek házaiban szállásol el
- a turistáknak lehetőséget biztosít a részvételre a helyiekkel való közös munkát illetően
- kisméretű csoportokra összpontosít
-a tervezéskor a pénzügyi profit mellett figyelembe vesz éghajlati, társadalmi és egészségügyi szempontokat is

A reflexszerűen érkezhet az ellenvetés: a turizmus kőkemény gazdasági ügy, nem lehet „szociálissá” meg „öko-vá” tenni. Ez pontosan így van: az ökoturizmus azokon a helyeken, ahol komoly munkát fektettek bele, megélhetést biztosít számtalan helyi kistermelőnek, hagyományőrzőnek, falusi turizmussal foglalkozóknak. Jó példa erre az első hullámban bekapcsolódó dél-amerikai kistermelők, akik az USA-ban az ökológiailag tudatosabban élők igényire reagálva, néhány, a korszellemre gyorsan profilt váltó utazási irodával karöltve megélhetést találtak a szelíd turizmusban.

Mennyiben van ehhez közünk nekünk?
A nemzetközi találkozóinkon skandináv, francia, német és más nyugat- és dél-európai ismerőseinkkel beszélgetve egyértelműen kitűnik, hogy Magyarországra a nyugatiak (a fürdőturizmust leszámítva) pontosan a természeti és kulturális örökség résztvevő megismerése miatt jönnének. Amikor barátainkkal Székesfehérváron, illetve Velencei-tó környékén próbáltunk ennek megfelelő turistaútvonalakat találni, nem jártunk sok sikerrel. Azt látjuk, hogy egy létező szükségletre egyenlőre nem reagált térségünk.
Ugyanakkor a résztvevő turizmus nagyszerű lehetőség a fiatalok helyi közéletbe való bekapcsolására. Francia partnerünk városában az amúgy önkéntes munkát végző fiatalok kísérik végig a helyi sajttermelők, borpincészetek között a vendégeket, segítve a helyiekkel való kommunikációban, a munkákba való bekapcsolódásban, s általuk lesz élő a turisták kapcsolata a hellyel, az emberekkel.  

A fentebb leírt társadalmi hatás (hagyományőrzők, idősek reaktiválása, fiatalok energiájának bevonása, a helyi lakosok büszkeségének lehetősége) mellett óriási a turizmus zöldítésnek éghajlati/természeti hatása is. Az emberek a területeiket gazdasági megfontolások alapján is igazi gazdaként kezdik irányítani, felelősséget érezve a zöldterületek megóvásáért, a zaj- és szmogszennyezés elkerüléséért, a helyi flóra és fauna óvásáért.
Az ökoturizmus tehát egy nagyszerű példa arra, hogy egy gazdasági ágazatot hogyan lehet fenntarthatóvá tenni. Amellett hogy megőrzi megélhetést biztosító szerepét, a gazdasági szempontok mellé a helyi lakosságot erősítő, éghajlatot és természetet megőrző szemlélettel van átitatva.

A Föld száz évvel későbbi kinézete, illetve ezzel kapcsolatban saját életminőségünk nagyban múlik azon, hogy mi a saját területünkön mennyire tudjuk ezt szemléletet figyelembe véve szervezni, alakítani munkánkat.

Ha érdekel egy csoport, mely ökoturizmussal szeretné fellendíteni a környéket, keress minket!

istibakos@gmail.com