Klímaváltozásról már évtizedek óta beszélnek a kutatók, de igazán csak most kezdjük érezni hatását. Itt van a nyakunkon, akár elfogadjuk, akár nem. Gyökeresen változtatnunk kell a szokásainkon. Nem azért, mintha a Földet kellene megmenteni, hiszen pármillió év alatt kiheveri civilizációnk kártételeit. (Pár millió év a földtörténetben egy szempillantás csupán. Már öt nagy kihalási hullám volt, legutóbb 65 millió éve. Utána mindig újra felvirágzott az élővilág.) “Csupán” az emberiség sorsa a tét: mennyire marad a Földbolygó lakható az ember számára.

 A csak szűk szakmájukhoz értők a klímaváltozást nem szokták összefüggésbe hozni a túlnépesedéssel, pedig a klímára tett hatás jelentősen függ a népsűrűségtől.
Például hiába ötszöröse (5,7 t/év) a magyar fejenkénti CO2 kibocsátás az indiainak (1,1) és kétszerese a kínainak (2,9), Magyarország kevésbé terheli a klímát (237 tonna CO2 kibocsátás globális km2-enként), mint India (272 t/glob.km2) vagy Kína (360 t/glob.km2), ha területre, pontosabban eltartóképességre vetítjük.
Márpedig az ökológiai rendszerre nem hatnak olyan érvek, hogy kétszer annyi embernek kétszer annyi kibocsátásra van joga – csak az számít, hogy egy adott területre, eltartóképességre, CO2 elnyelő képességre vetítve mennyi kibocsátás történik.
A mellékelt oszlopdiagramból jól látszik, hogy

- Japán és Európa (benne Magyarország) mennyire túlnépesedett (már századok óta),
- a ritkán lakott országok (a bal szél felé) kevésbé rongálják a klímát,
- a túlnépesedett országokon csak a családtervezés segíthet,
- a családtervezés az USA-ban a legfontosabb, mert a legnagyobb fejenkénti kibocsátás mellett ráadásul gyorsan növekszik a népessége is.

Noha a klíma témában általában csak (az iparosodottsághoz, közlekedéshez stb. köthető) CO2-ről beszélnek, hasonló nagyságrendben hat a hússzor erősebb üvegházhatású metán (amely főleg az állattenyésztés, a rizsföldek és a műtrágya kapcsán kerül a légkörbe, azaz még inkább a népességszámmal, az élelmezéssel függ össze).
 
Ezért a klímapolitika szempontjából is kiemelten fontos a reprodukciós egészség, a nők jogai, a lányok iskoláztatása, a családtervezés.

A túlnépesedés fékezésében nem feltétlen kell a kínai egyke-politikára gondolni. Tajvanon is kínaiak élnek, nincs egyke-politika, mégis Tajvan népességnövekedési rátája (0,3%) csak fele Kínáénak (0,61%), s ott száz nőnek csak 112 gyereke születik, míg Kínában 175.

A Millenniumi Fejlesztési Célok közül az ötödikbe tartozik az évi százmilliónyi, a párok szándéka ellenére létrejövő foganás megelőzése a családtervezési lehetőségek elérhetővé tételével mindenki számára. A termékeny korú, 15-49 éves nők száma ma 1,7 milliárd (kétszer annyi, mint 1970-ben volt), és több mint 700 milliónak közülük állandóan rettegnie kell attól, hogy teherbe esik, mert nincs joga, tudása, eszköze, pénze védekezni.
A klímának mindegy: ha rá hagyjuk, igen durva módon, vízhiánnyal és éhínséggel, aszállyal és árvízzel, gyom- és rovar inváziókkal, járványokkal és hőséggel, viharokkal és tengerárral … elvégzi az emberi népesség töredékére csökkentését (az állati és növényi fajgazdagsággal együtt).

Jelenleg világszerte a jómódúak kiváltsága a családtervezés. A politikának, a cégvilágnak, a mozgalmaknak, minden embernek közös érdeke, hogy ez gyorsan megváltozzon.

www.bocs.hu