Ez a cikk zacskóinkról szól. Nem ám kispályás módon! Van benne világtörténelem, hazai helyzetkép és nyereményjáték. Manapság ezt várja a kedves olvasó, nem? Ja, és egy jogi eljárás kapcsán egy céggel is foglalkozunk. Úgy hívják, hogy Auchan.

A műanyagzacskók világtörténete

Hol kezdődött a bevásárló műanyagtáskák világot elárasztó karrierje? Naná, hogy az USA-ban, mégpedig a 1970-es években, miután kifejlődött pehelykönnyű, vékonyfalú változata. Olcsó, praktikus – mondta a csomagolóipar a fogyasztóknak – mi kell még? Fogd és vidd, vedd és dobd!
Ma a Föld műanyagszatyor kibocsátása havonta kb. 38 milliárd, vagyis napi 500 millió. Az egy főre jutó mennyiség Németországban évente 65 db, Ausztráliában 161 db, Nagy-Britanniában 200 db, az USA-ban 330 db. Szóval a műanyagzacskó hamar elterjedt az egész világon. És persze nem csak a boltokban…

Mára nyilvánvaló, hogy a környezet nagy árat fizet a kényelmes bevásárlásokért. A szélben szárnyaló, árokparton hömbölgő szatyrokat könnyű volt ráfogni a felelőtlen fogyasztókra, de aztán világossá vált a szemétdombokra kerülő zacskók problémája is – lebomlásuk akár ezer évig is eltarthat. Ne feledjük el: a műanyagtáskák előállításához nyers kőolaj kell, energia és víz – miközben szén-dioxid kerül a légkörbe. Az USA-ban az évi 100 milliárd szatyor előállításához 12 millió hordó kőolajat használnak fel.
Szóval nem véletlen, hogy ma már mind több ország próbálja „jogilag” segíteni a fogyasztókat, hogy az eldobó műanyagszatyrok helyett inkább vászonból vagy más tartós anyagból készült bevásárlótáskát válasszanak. Két éves élettartama alatt egy vászontáska kb. 850 eldobó reklámszatyrot „válthat ki”). A csomagolóipar és a kereskedelem persze ellenáll, de ahol komoly az állami akarat, ott van eredmény is.
A magyar helyzet

Ami a nagy magyar plasztikhelyzetet illeti: a becsült adatok szerint éves szinten nálunk kb. 1,8 milliárd műanyagszatyor kerül a szemétlerakókra, vagy a szemétégetőkbe. Rosszabb esetben az árokpartra, a fákra, vagy a vízbe. A szelektív gyűjtőkbe alig, hiszen a csomagolóipar által működtetett (pl. Öko-Pannon-féle) rendszerek csak az italos csomagolási hulladék visszagyűjtésével foglalkoznak.
Bár a probléma ismert, a honi környezetvédelmi minisztériumban legutóbb 1993-ban volt komoly szándék a műanyagzacskók tiltására. Aztán sokáig semmi, majd 2005-től bevezették zacskóinkra a termékdíjat. Hamarosan megjelentek a magyar boltokban a „zöld” plasztikszatyrok – nyilván nem véletlenül. Nagy nevetség, de nálunk ez is lehetséges: a biológiailag lebomló műanyagból készült bevásárlótáskák megkaphatják a „környezetbarát” pecsétet. Így lettünk a zöld szatyrok eldorádója. Ma már az összes minősített „környezetbarát” terméknek egyharmada lebomló polietilén bevásárló táska (a 304-ből kilencven). Az ok egyszerű, nálunk a „környezetbarát” minősítéssel termékdíjmentességet lehet szerezni…

Most jön az Auchan

Tavaly bejelentést tettünk, mert az áruházláncnál osztogatott nejlonszatyrokon „környezetbarát” felirat díszeleg, holott nincs rajta a minősítő szerv (KvVM Környezetbarát Termék Kht.) hivatalos listáján.
A fogyasztóvédelmi felügyelőség vizsgálgatott, majd rögzítette, hogy az Auchan-szatyor „környezetbarát” felirata jogsértő, és intézkedett, hogy annak jogosulatlan használatát szüntesse meg. A multinacionális áruházlánc lényegében elismerte, hogy nem volt minősítése, a „környezetbarátság” úgy került a zacskókra, hogy automatikusan lefordították a francia feliratot. Szerintük azért van alapja a feliratnak, azt jelzi, hogy a zöld színű műanyagszatyor anyagában újrahasznosítható.
Dicséretes, csakhogy az a „környezetbarát” nem is volt környezetbarát. Tehát a cég – túl a környezetvédelemnek okozott erkölcsi káron – jelentős anyagi haszonra is szert tett, hiszen megtévesztő jelzését használva 2006-ban, majd 2007-ben is teljes egészében mentesült a termékdíj fizetési kötelezettsége alól.

Más országokban…

Ez azért nem megy ilyen egyszerűen. Ausztriában csomagolóanyag nem is kaphat „környezetbarát” minősítést. Németországban csak az igazoltan (legalább 80 %-ában) újrahasznosított műanyagból gyártott szatyor lehet „Kék angyal”. Ennek oka az a felismerés, hogy a lebomló műanyagszatyor – mivel nem csökkenti a hulladék mennyiségét – a megelőzésre alkalmatlan. Nem jelent környezetbarát alternatívát sem, hiszen azt sugallja a fogyasztónak, hogy nyugodtan kidobható, úgyis lebomlik. Na ja, vagy igen, vagy nem. Elméletileg ugyan komposztálható, de lebomlását a házi komposztálónak nincs ideje kivárni. Nem foglalkoznak vele a komposztáló nagyüzemek sem. Mivel a „bio-t” nem tudják kiválogatni, inkább minden zacskót kiválogatnak a szerves anyagok közül. A műanyagzacskók ellen leghatékonyabban Írország lépett fel. 2002-ben olyan magas környezetvédelmi adóval terhelte meg a zacskókat, hogy hónapokon belül 94 %-kal csökkent a felhasználás Igaz, ehhez komoly lakossági tudatformáló kampány is kellett…
Vannak más megoldások is. Dél-Afrikában például csak vastagabb, tartós műanyagszatyrot gyártanak. Ausztrália és Kína 2008 júniusától teljes tiltást jelentett be, de ezt tervezi Tajvan, Uganda, Banglades is. Megmozdult valami az USA-ban is: néhány áruházlánc önkorlátozással, néhány város pedig tiltással próbálkozik. Például San Francisco, ahol a helyi önkormányzat – a kis üzletek kivételével – megtiltotta a műanyag szatyrok használatát (eddig Oakland és New York jelezte, hogy követi a példát).

Kalas György teljes cikke a http://www.kukabuvar.hu/hirek/2852 címen olvasható!