Globalizáció Light - Online Magazin a Globalizációról » Dr. Wurlitzer Tamás

Mindennapi szemetünk…

Dr. Wurlitzer Tamás — Fri, 04 Jul 2008 18:41:47 +0000

Éppen vérnyomáscsökkentő sétámat jártam a lakótelepen, mikor rábukkantam egy méretes szemétkupacra, melyet valaki nemes egyszerűséggel egy focipálya melletti parkolóban helyezett el. Soha azelőtt nem érdekelt a szemétkérdés, de abban a pillanatban megvilágosodtam (Sziddhárthának mennyivel több ideig tartott Buddhává válni) és azóta komoly elméleteket gyártok az ottani tapasztalataim alapján. Úgy csaptam le a szemétkupacra, mint éhenkórász az ingyenebédre, bár én semmit nem akartam hazavinni az ott látottakból. Rájöttem, hogy a szemétnek szociológiája van, és igaz a mondás, hogy ha valakiről meg akarsz tudni valamit, először nézd meg a szemetét. Én a célszemélyem szemetéből nem tudtam semmi mást megállapítani, mint azt, hogy jó úton halad afelé, hogy elveszítse emberségét.

Fekete Pákó Import Lobbija…

Dr. Wurlitzer Tamás — Thu, 19 Jun 2008 17:12:16 +0000

Eddig minden cikkemben kerestem valami átlagkaraktert, akin keresztül levezettem elméleteimet. Most saját magamat lógatom fel a gerendára, és a képzelt karakter helyett Wurlitzer Tamást fogom elemezgetni a cikkemben, talán sikerül objektívnek maradni, vagy ha nem, az se baj. Be kell vallanom őszintén, hogy életem nagy részét analfabéta zombi fogyasztóként éltem le. Én se tettem másképpen, mint bárki más: fogtam magam, lebattyogtam a közeli szupermarketbe, belekapaszkodtam a bevásárlókocsiba, és vakon dobáltam a különböző árukat a kosárba, sőt még egész fiatal koromban sokat hangoztattam magam is a vicces szlogent, hogy made in Magyar, dobd el hamar. Persze akkor még szó sem volt klímaváltozásról, globalizációról és a többi izéről…

Szép új műanyag világ…

Dr. Wurlitzer Tamás — Thu, 19 Jun 2008 17:10:14 +0000

A Humusz – Hulladék Munkaszövetség a ne vásárolj semmit napon indította el a Felesleges Áruk Fórumát. Az interneten összegyűjtöttek egy halom kacatot, amikhez kommenteket írhattak a látogatók, illetve osztályozhatják azokat. A giccsekről és fröccsöntött ócskaságokról sok esetben hosszú viták alakultak ki. Cikkemben az igazi „tudattalan vásárló” egy napját fogalmazom meg vízióim és a fórum termékei alapján.

Parasztvakítás, avagy a fogyasztói társadalom a márkák bűvöletében

Dr. Wurlitzer Tamás — Tue, 17 Jun 2008 12:44:18 +0000

A fogyasztói társadalom olyan fogalom, amiről mindenki sejti, hogy mit is jelent és a legtöbb ember tagadja, hogy hozzá tartozna, de mindannyian benne élünk és részese minden kapitalista ország. Ez adja a világ polaritását is, míg az egyik ország az élelmiszerre való pénzt se tudja megkeresni, addig a világ ellentétes pólusán az emberek nagy része, arra törekszik, hogy minél több pénz elköltésével minél nagyobb felesleges luxust engedhessen meg magának.

A fogyasztói társadalom kialakulása valamikor a 70-es évek elején indult el az Egyesült Államokban. Előtte a márkás ruhákat csak a golfpályán hordtak az elitréteg kiváltságaként és a brandnek nagy jelentőséget nem tulajdonítottak a márkajelzést, csak valami diszkrét, eldugott helyen jelenítették meg. A 70-es években viszont az emberek bérének emelkedésével a márkák kikerültek az utcára, hiszen ha valaki Lacoste -ot, vagy Ralph Lauren pólót viselt az úgy érezhette, hogy egy másik társadalmi csoport tagja, vagy legalábbis ezt próbálta láttatni a szemlélők felé. Ettől kezdve az volt a fontos minél nagyobb felületen jelenjen meg a márka, hiszen az olyan, mintha a vásárlást, igazoló blokkot tűzték volna rá. A Tommy Hilfiger márkának sikerült is megvalósítania az emberi hirdetőtáblát, hiszen számos termékén az egész mellkast beborította a márkanév.